Frakk, opera és az önuralom határa

  • Életmód
  • Olvasási idő: 3 perc
  • 2025-02-04
Frakk, opera és az önuralom határa

Frakk, opera és az önuralom határa

 
Frakk. Egyetlen szó, mégis egy egész korszak eleganciáját idézi. Az ember életében akadnak olyan pillanatok, amikor egy meghívás önmagában is könyvbe illő történetet kerekít – a Magyar Állami Operaházba szóló meghívóm pontosan ilyen volt. "Frakkban kell jönni!" – állt a lábjegyzetben, mintha csupán egy mellékes részlet lenne, holott ennek feldolgozása közel egy hétig tartott. Nem zakó, nem öltöny, hanem az a méltóságteljes ruhadarab, amelyet utoljára a XIX. században viseltek rendszeresen. Egy ilyen viseletbe bújni nem csupán egy ruha felöltését jelenti, hanem egy egész korszak szellemiségébe való belehelyezkedést. A frakk nemcsak eleganciát és méltóságot sugall, hanem viselőjét is arra készteti, hogy tartása, mozdulatai, sőt még gondolkodásmódja is alkalmazkodjon ehhez a letűnt világ kifinomultságához. Amint az ember magára ölti, érzi, hogy már nem járhat lezseren, nem gesztikulálhat hanyagul – minden mozdulatának tudatossá és kimértté kell válnia.
 
Tehát, egy dolog biztos: operába menni méltó feladat. Egy ilyen estén nem lehet előhúzni a szekrényből a jól bevált farmer-pulcsi kombinációt, hiszen az előadás nem csupán a színpadon játszódik, hanem a nézőtéren is. A frakk, a csokornyakkendő, a fényesre suvickolt lakk cipő  még azoknak is megnöveli a tartását, akik alapvetően nem is tartják sokra az etikettet. Az igazi kérdés azonban nem is az, hogyan fogok kinézni a tükröt szemlélve, hanem az, hogyan élem túl az egész estét anélkül, hogy a frakk szorításában oxigénhiányt kapnék.
 
Mikor a bérelt frakkot magamra öltöttem, az első gondolatom az volt, hogy fogok leülni. A kabát hátsó része olyan hosszan lengett mögöttem, hogy egy rossz mozdulat, és vagy én esem el, vagy magammal rántok egy dekorációt. Nem beszélve arról, hogy a csokornyakkendő  kicsit szorosabbra sikeredett a kelleténél, és az ember ilyenkor mindig kétszer olyan vastagnak érzi a nyakát, mint amilyen egyébként. Mégis, van valami ebben a szerelésben, ami egyszerre kényszerít ki tartást, eleganciát és megbékélést az emberből. Az ajtón kilépve már nem egy civil vagyok, hanem valaki, aki a kultúra fényében tündököl.
 
Az operaház előtt elegánsan várok, kezeimet óvatosan az oldalam mellé helyezve, mintha bármilyen nagyobb mozdulat megbontaná az egyensúlyomat. A belépés pillanata misztikus – a bélés finom suhogása, a többi vendég csendes sustorgása, az előtér fényes pompája olyan világba vezet, ahol a modern kor zajai megszűnnek. Egy pillanatra eltűnődöm: vajon más is ilyen körülményesen dolgozta fel a meghívást, vagy csak én vagyok ennyire túrérzékeny a frakk viselésére?
 
Az előadás kezdetén a taps zsongása tölti be a termet. A zene első hangjára minden mozdulatlanná dermed, a feszengésem hirtelen elillan. Az opera nem csupán egy műfaj, hanem egy utazás, egy olyan dimenzió, ahol a dráma, a szerelem, a tragédia és a szenvedély egyesül. Hirtelen elfelejtem, hogy frakkban ülök, hogy szorít a csokornyakkendő, gondolkodom azon, hogy valószínűleg a szünetben felszolgált pezsgőért is a rangjához méltó árat kérnek majd.
 

Csak a zene létezik.

 
A meghajlás után, amikor a tömeg szépen lassan kiszivárog a teremből, egy gondolat motoszkál bennem: a frakk bár szokatlan, mégis olyan felemelő érzést ad, amit semmilyen közönséges ruhadarab nem képes megadni. Hazaérve már nem tűnik annyira tragikusnak, hogy a félkemény gallér belevájt a nyakamba.
 
Vajon legközelebb is elfogadnám a meghívást? Egyértelműen. Az opera, a frakk, az elegancia egy estére egy másik világba repített. A kérdés csupán az, hogy a következő alkalommal meg tudom-e lazítani a nyakkendőt anélkül, hogy az etikett felöklelne?
 

További bejegyzések

Otthon, édes otthon: Hogyan teremts tökéletes életteret?
  • 2024-11-28
  • Olvasási idő: 3 perc

Otthon, édes otthon: Hogyan teremts tökéletes életteret?

Az otthonod nem csak négy fal, egy tető és egy cím a térképen. Ez az a hely, ahol megpihensz egy hosszú fárasztó nap után, ahol a reggeli kávéd illata édesebbé teszi az ébredést, és ahol a kanapéd néha kényelmesebb, mint bármelyik luxusnyaralás.

A kert, ahol a természet és a lélek találkozik
  • 2024-11-28
  • Olvasási idő: 3 perc

A kert, ahol a természet és a lélek találkozik

Mi az, ami egyszerre nyugtatja a lelked, inspirálja az elméd, és egyben apró izomlázat is csempész a napodba? Nem, nem egy spa balneoterápia vagy egy konditermi bérlet, hanem a kert, ahol a természet és az alkotás keveredik valami egészen varázslatossá.